Még mindig augusztus
Múlt héten munka után elmentünk a hires állatorvoshoz, Varga Józsihoz. Amikor megérkeztünk, le se akartam ülni, mert biztos voltam benne, hogy a kiírt rendelési időben mi már nem fogunk beférni. De a várakozó gazdik megnyugtattak, hogy itt addig van rendelés, amíg az utolsó beteget meg nem vizsgálták.
A rendelőben mindenféle állat volt, amit csak el lehet képzelni. Az álterhes tacskótól, az allergiás macskáig minden. Mi nagyjábol 10 körül jutottunk be a vizsgálóba. Józsi megnézte Hakut, és mondta, hogy még aznap éjjel meg kell műteni. A macskanátha sajnos annyira ráhúzodott a szemére, hogy az egyiket ki kell operálni, a másikat is le kell varrni, hogy kesőbb lásson vele.
Nem sok jóval kecsegtetett. Mivel ez egy rendkívül nehéz és kockázatos műtét, Haku pedig nagyon legyengült állapotban volt, elég rosszak voltak az esélyeink.
Mondanom sem kell, hogy nem túl sokat aludtam. Masnap reggel az első dolgom volt, hogy hívjam a rendelőt. Haku küzdött, és túlélte a műtétet!
Még két napig benntartották, infúziót, antibiotikomot kapott, de minden nap mehettem látogatni. A harmadik napon hozhattam haza.
Sokat gondolkoztam, hogy hová tegyek egy pillanatnyilag teljesen vak macskát? Végül úgy döntöttem, hogy a kinyitható kanapéra felteszem a kis vackát, a macskaalmot. Ez utóbbihoz nem fűztem sok reményt, de szinte hihetetlen módon Haku szépen járt az alomba, pedig még alig érte fel a tálca szélét:)
Már nem tejet eszik, hanem egy speciális, szívbeteg cicáknak kifejlesztett konzervet felhígítva. Mert ahogy megtudtam, a műtét kozben leállt a szíve és újra kellett éleszteni... Nagy harcos ez a csöppség, csak nehogy feladja!
