2009 augusztus
Szabadságom utolso napjaiban gyanútlanul üldögeltem a Balatonparton szüleimmel, amikor nővérem kétségbeesetten hívott: bedobtak hozzánk egy kiscicát! Azonnal hazasiettem, de álmomban sem gondoltam volna, hogy a kiscica szó most egy 2 hetes csöppséget jelent... Az első találkozas horrorfilmbe illő jelenet volt. Nem mintha vad lett volna, sőt...
Az alig 15 cm-es cicus csak szépen üldögélt - ekkor már a nappaliban - de szegényke nagyon rosszul nézett ki. Később megtudtam, macskanáthája volt, amit egyébkent jól lehetne gyógyítani, ha a gazdi időben észreveszi, és elviszi állatorvoshoz.
Hát sajnos Hakunak nem volt ilyen szerencséje. Mindkét szeme sebes és gyulladt volt, szinte semmit sem látott, és levegőt is csak nehezen kapott.
Azonnal berohantunk vele Siófokra az állatorvoshoz, azonban nem biztattak tul sok jóval. Kaptunk egy kis antibiotikumot és vitamint, de azt mondták, ha nem kezd el magátol enni, nem marad életben.
Nőverem 2 nappal később visszautazott Németországba, ezért úgy döntöttem, felhozom magammal Budapestre.
Ekkor még nem tudtam, hogy ez a döntés teljesen megváltoztatja az életemet...
