Nehéz dolog két macskát összebarátkoztatni, de nem lehetetlen. Aki már próbálta, tudja, hogy milyen mérföldköveken kell átküzdenie magát az embernek, és a macskáknak.
Nálunk Zorró érkezése okozott kisebb feszültséget Marcival addig idillikus kapcsolatunkban. Anya hozta haza Zorrókát a szomszédból még 2007-ben, ha jól emlékszem májusban. Ha megnézitek ezt a képet, azt hiszem nem kell részletezni, miért döntöttünk úgy, hogy bővüljön a család:)
Apa is egyből megkedvelte az akkor még ártatlan Zorrót, szóval nem volt kérdéses, hogy maradhat-e. Azonban Marcika nem örült az új jövevénynek, nagyon féltékeny volt. Három napig nem "állt szóba velünk". A harmadik nap végén már kegyes volt, és megengedte, hogy megsimogassuk, de egy hétig nem dorombolt..
Zorróka érezte, hogy már csak Marci szívét kell meglágyítania, ezért mindenhová követte, próbált odabújni hozzá, vele aludni. Ezt kezdetben Marci következetesen elutasította, de a több hétig tartó kemény munka meglágyította a kemény kandúrszívet.
Hogy három évvel később milyen a kapcsolatuk? Megtudhatjátok, ha megnézitek ezt a videót:
Aki pedig a végén beköszön, nem más, mint Omi, Zorró elsőszülött kiscicája:)
