2002-ben egy tüneményes fehér, felemás szemű cicát dobtak be hozzánk, aki nem volt nagyobb 15 cm-nél. Annyira kedves volt, dorombolt és egyből ment az alomba. Nem sokkal később rájöttünk, hogy miért is hagyták magára. Marci a kék szemére vak és teljesen süket.

Amikor ez kiderült, nyilvánvaló lett, hogy nem lehet kinti cica, mert nem látja, illetve nem hallja, ha veszély érkezik. De persze neki is kell a friss levegő, a rohangálás, ezért felügyelettel ki szokott menni 1-2 órára.

Egyik délután otthon ültem, és hirtelen rossz érzésem támadt. Kinéztem az ablakon és láttam, hogy Néró (németjuhász) és Alex (a szintén befogadott erdélyi kopó) rohannak egy fehér folt felé. Anya nyitva felejtette az ajtót, és Marci kiszökött.

Sajnos Néró nem szereti a macskákat, ezért tudtam, hogy nagy a baj. Egyből kirohantam, és próbáltam Marcit kiszabadítani Néró szájából. Majdnem teljesen sikerült, de az egyik lába bennmaradt a kutya szájában, ezért Marci belémharapott, de nem kicsit.

Mivel nem tudtam a kutyáktól bemenni a házba, nagyon megijedtem, és csak azt tudtam kiabálni, hogy csak azt tudtam kiabálni. "Apa, apa! Neee!" Szegény apa azt hitte, hogy legalábbis késelnek az udvaron, ezért kirohant, és már ketten próbáltuk megmenteni Marcit. Nagyjából 10 percig küzdöttünk, de sikerült kiszabadítani Marcit.

Amikor bementünk, apából és belőlem is folyt a vér, Marci pedig felszaladt az emeletre. Anya ellátta a sebeinket, majd félve felment Marci után. Látva, hogy mi hogy nézünk ki, gondolta, hogy Marcikából nem maradhatott túl sok minden. De amikor felment látta, hogy azon kívül, hogy nyálas lett a bundája, semmi baja nem esett:) De már csak 8 élete maradt.

U.i: a fenti mentőakciót senki ne próbálja ki, mert veszélyes:)